ENG:

Anima mundi: world soul. Although attributed to Plato, the idea already existed in earlier or different cultures. A force permeating matter, giving shape and function to its parts and its entirety. The assumption of an organizing principle. The theory appears again in the Renaissance to stay with us - from Paracelsus to Hegel - until modern thought, as the focal point of discussions on the order of things; or the structure of contingency.
My project in the making focuses on the human necessity of perceiving the world as a purposeful structure through attaching causality and meaning to phenomena. The images in the series balance between documentary and conceptual photography, and observe contemporary urban space as the entirety of creation. I follow the endeavors of late-Renaissance hermetic thinkers, such as Robert Fludd or Jacob Boehme, who attempted to deliver a complex understanding of the universe, and man's place in it through emblems and diagrams.  Amongst the many uncertainties of the 21st century, I'd like to play with the idea and question the possibility of a body of work containing such unified knowledge today. By using a system of visual cross-references,
"Anima Mundi" may appear as such a metaphysical treatise, but is much rather a contemplation on the act itself of looking for coherence.

The project was funded by the József Pécsi National Scholarship for Photographers of Hungary.
HUN:

Anima Mundi: világszellem. Bár Platónnak tulajdonítják, az elképzelés már korábban, és más kultúrkörökben is létezett. Az anyagi világot átjáró és működtető, részeinek formát és funkciót adó erő. Rendezőelv, illetve annak feltételezése. Elmélete a Reneszánszban újra felbukkan, és a modern gondolkodásig, Paracelsustól Hegelig foglalkoztatja a dolgok rendjét, vagy az esetlegesség struktúráját kutatókat.
Sorozatom fókuszában az emberi természet megfigyelésekből struktúrát alkotó aspektusa áll. A kényszer, ami a jelenségekhez értelmet társít, köztük ok-okozatiságot feltételez. Célom egy városi vizsgálódásokból, a dokumentarizmus és megrendezettség mezsgyéjén billegő képekből rendszert, egyfajta metafizikai értekezést építő sorozat és könyv létrehozása, amely látszólag a világ működésének szabályait, valójában az összefüggések keresésének aktusát vizsgálja. A címben jelzett platóni világlélek számomra azon feltételezés szimbóluma, miszerint a valóság esetlegessége mögött tőlünk kvázi független, ám megismerhető rendszer és értelem húzódik. Képeimmel azt a kérdést fogalmazom meg, hogy ezt a rendet vajon nem maga a megfigyelés és gondolkodásunk működése teremti. Munkám aktualitásának a korunk számtalan bizonytalansága mentén ébredő, új iránymutatásra vonatkozó vágyat tekintem, és egy ezen igényt látszólag kielégíteni kívánó kézikönyvben szeretném összegezni.
A sorozat a Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíj támogatásával készül.
Back to Top